Keletkezése

Meglepő módoára,de tényleg szülinapja alkalmából (32.) ajándékozta meg önmagát ezzel a költeménnyel 1937ben (ugyan ebben az évben életét vesztette). Ezen a születésnapon kedvese nem tartózkodott vele, családjával összeveszett így egyedül töltötte. Helyzetén a betegsége se könnyített(ez az egyik legismertebb, és egyike utolsó verseinek)

Maga a mű

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
          csecse
          becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
          magam
          magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
          Az ám,
          Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
          szegény
          legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
          fura
          ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
          a hont
          kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
          hevét
          s nevét:

„Ön amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
          gagyog
          s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
          sekély
          e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
          taní-
          tani!

A formailag igen érdekes vers felkeltette az emberek figyelmét. Népszerű lett azért, mert egy olyan dacos, szókimondó,támadó hangot használ, ami nem volt megszokott. Rengeteg öniróniát és humort használ a műben.

József Attila a műben páros rímet használ, minden versszak utolsó 2 sora egy vicces szójáték.